Ahogyan a Föld
szférái, Varda és Manwe elválaszthatatlanul összetartoztak. A tündék minden Valák felett őt tisztelték leginkább, hozzá
fohászkodtak bajaikban, és ez érthető is volt, hiszen amikor Ilúvatar
Gyermekei, az Elsőszülöttek felébredtek Cuiviénen, az Ébredés Vize
mellett, első pillantásuk az égbolton ragyogó csillagokra esett. Hosszú
ideig nem is láttak más fényt.
Varda szépsége mind a tündék, mind az emberek nyelvén leírhatatlan, nemhiába „káprázatos” a jelentése.
Amikor Varda látta a sötétségbe burkolt Középföldét, nagy munkába kezdett és számtalan új csillagot, az addigi halványak mellé fényesebbeket alkotott, sok lenne a nevüket felsorolni. Munkája végtelenül hosszú időn át tartott, ám amikor elkészült, és amikor a Menelmacar, azaz az Égbolt Kardforgatója kigyúlt az égen, akkor ébredtek fel az Elsőszülöttek. (Menelmacar az Orion-csillagkép, a mitológia szerint a fényt és reményt jelentette, és a napok végén az Utolsó Nagy Csata hírnöke).
Varda alkotta a Valák és Arda számára a fényt. Amikor Melkor magával rántotta a mélybe a tüzet, Arda fény nélkül maradt. Ekkor Varda és Yavanna, a két legnagyobb hatalmú Valié kérésére Aule két lámpát kovácsolt Illuint és Ormalt, amit felállítottak Középfölde északi és déli részén, Varda megtöltötte őket fénnyel, Manwe pedig megáldotta. A két lámpa fénybe borította a Földet. Mindez Arda Tavasza idején volt.
Ám Melkor nem tűrhette sem a fényt, sem a bőséget, és felszállt erődje, Utumno mély sötétjéből, s maga is fekete volt már, mint az Üresség éjszakája. Amikor a valák ünnepelték nagy munkájuk eredményét, ledöntötte és összetörte a lámpákat. De ez már a későbbiekben a Quenta Silmarillion, a Szilmarilok históriája lesz.
Varda attribútumai a csillagok, a fény és az égbolt. Színei a sötétkék, ezüst és fehér.
Varda szépsége mind a tündék, mind az emberek nyelvén leírhatatlan, nemhiába „káprázatos” a jelentése.
Amikor Varda látta a sötétségbe burkolt Középföldét, nagy munkába kezdett és számtalan új csillagot, az addigi halványak mellé fényesebbeket alkotott, sok lenne a nevüket felsorolni. Munkája végtelenül hosszú időn át tartott, ám amikor elkészült, és amikor a Menelmacar, azaz az Égbolt Kardforgatója kigyúlt az égen, akkor ébredtek fel az Elsőszülöttek. (Menelmacar az Orion-csillagkép, a mitológia szerint a fényt és reményt jelentette, és a napok végén az Utolsó Nagy Csata hírnöke).
Varda alkotta a Valák és Arda számára a fényt. Amikor Melkor magával rántotta a mélybe a tüzet, Arda fény nélkül maradt. Ekkor Varda és Yavanna, a két legnagyobb hatalmú Valié kérésére Aule két lámpát kovácsolt Illuint és Ormalt, amit felállítottak Középfölde északi és déli részén, Varda megtöltötte őket fénnyel, Manwe pedig megáldotta. A két lámpa fénybe borította a Földet. Mindez Arda Tavasza idején volt.
Ám Melkor nem tűrhette sem a fényt, sem a bőséget, és felszállt erődje, Utumno mély sötétjéből, s maga is fekete volt már, mint az Üresség éjszakája. Amikor a valák ünnepelték nagy munkájuk eredményét, ledöntötte és összetörte a lámpákat. De ez már a későbbiekben a Quenta Silmarillion, a Szilmarilok históriája lesz.
Varda attribútumai a csillagok, a fény és az égbolt. Színei a sötétkék, ezüst és fehér.
