Az ainuknak mindez nem okozott volna gondot, de a Valáknak, akivé lettek, már igen, hiszen Ardát az eljövendő Gyermekek számára akarták életre alkalmas lakhellyé alakítani, hajtotta őket a Látomásban látott kép.
Egyelőre a Tűz pusztításától nem kellett tartaniuk, ezért a többi lételem, a levegő, a fény, a víz és az anyag mozgásba lendült.
Manwe és Melkor testvérek, majdnem azonos időben születtek Ilúvatar gondolatában. Először valami célzatosságot gondoltam e mögé, de aztán rájöttem, hogy ez nem egyedi jelenség az ainuk között azon túl, hogy mindnyájan egy testvériség részei.
Amikor Ilúvatar a Látomásról beszélt nekik, Manwe a levegőre és a szelekre gondolt, azt szőtte bele dallamába. Ő volt az ainuk legnemesebbike, Ilúvatarnak a legkedvesebb, hiszen ő értette meg a legjobban céljait, ő volt a legerősebb hangszer a második dallamban, amit Melkor disszonanciájával szegezett szembe, és őt választotta Arda urának és parancsolójának.
Manwe az ura a levegőnek, szélnek, felhőnek Arda Fátylának magasától a legapróbb fűszálak között a föld színén susogó szellőig, s minden, ami a repül, az óriás sasoktól a pici molylepkéig őt szolgálta. Ő volt a legtiszteletreméltóbb a Valák közt, de korántsem a leghatalmasabb.
Hogy a rombolást és a hiába való munkát megszüntesse, szövetségesül hívta Éa szellemeit. Csatlakozott hozzá az Arda Fátylán túli Égbolt úrnője, aki már a Nagy Muzsika előtt kiismerte és elutasította Melkort, amikor a többiek még csak nem is gyanakodtak, ő mindent hallott, a kiáltástól a suttogásig. Éa mélyéről szállt Ardára, hogy segítse Manwet, aki jóságában, bölcsességében és igazságosságában jóhiszemű volt. A felesége lett, és szinte soha nem távolodtak el egymástól. Lakhelyükről, a Taniquetil csúcsáról Manwe mindent látott, csak a mélységekbe nem tudott behatolni, onnan viszont másik nagy szövetségese, a Vizek ura hozott számára híreket. Manwe mindent tudott, ami birodalmában történt.
Manwe attribútuma magas hegycsúcs, a szél és a sas. Színe kék és fehér.
Manwe ábrázolása talán a megfoghatatlansága miatt nem könnyű feladat, hiszen ő a levegő, amit beszívunk, és a részünkké válik, a szelíd szellő és a tomboló szélvihar.
Nem is találtam róla, csak kevés nekem tetsző alakos ábrázolást.
