Oromet az Erdők Urának, Nagy Vadásznak is hívták, mert ő nagy erdőrengetegről álmodott, benne lakó állatokról, a vágtatásról a végtelen síkságokon és a fák között. Sohasem hagyta el hosszú időre Középföldét, még akkor sem, amikor a valák Nyugatra húzódtak, mert nagyon szerette mindazt, ami Középföldét jelentette. Utolsónak érkezett Valinorba. Hatalmas erejű vala, az araták közé tartozik. Türelmes, de haragjában is félelmetesen kitartó.
Lankadatlanul irtotta Melkor szörnyeit, vadászott rájuk. Nahar nevű lovának szőre fehéren ragyogott a napfényben és ezüstösen az éjszakában, kürtjének, a Valarómának hangja hangosabb volt mindennél, amikor vadászott vagy állatait vadászatra tanította Yavanna erdeiben.
Egyik keletre tartó portyázása közben Orome bukkant a Cuiviénen partján Ilúvatar Első Gyermekeire. Eldáknak, a csillagok gyermekeinek nevezte el őket, és sokáig velük maradt.
Orome párja Yavanna húga, Vána, az Örökifjú. Léptei nyomán nyíltak ki a virágok és kezdtek dalolni a madarak. Vána töltötte meg Ardát színek és dalok sokaságával.
A vala, aki legkésőbb lépett Ardába amint hírét vette, hogy "baj van a kis királyságban" s hogy ainutestvérei küzdenek Melkor rombolásai miatt, Tulkas volt, a Valák Bajnoka. Astaldónak is nevezték. Testi erejét senki sem múlta felül még a valák között sem. Nem volt fegyvere, ő maga volt az, ökle szétzúzott bármit, ami útjába került. Könnyen gerjedt haragra, ám Oroménál gyorsabban meg is békélt. Nem volt fürge észjárású, és nem volt érzéke a diplomáciához sem, de megbízható és gyors volt minden másban. Hűséges volt, sokat fáradt és harcolt Ardáért. Derűjét sem gyűrte le soha semmi, mert nemcsak jókedvében, hanem harc közben is nevetett.
Melkor különösen gyűlölte Orome száguldását és Tulkas kacagását, amellyel a szemébe nevetett.
Tulkas társa Nessa, a Szarvaslábú, Orome húga, akit szarvasok kísérnek amerre jár és maga is gyors, mint a kilőtt nyílvessző. A táncot szerette leginkább Valinor örökké friss, zöld gyepén.
 |
| Orome, Vána, Tulkas és Nessa |
